Merthogy túl hosszú lenne leírni az elmúlt 29 évet, így inkább az elmúlt 8 évet írom le.
Szóval a főiskola után bekerültem a Nagybetűs Életbe! Vége a buliknak, lazulásoknak, mehettem dolgozni. Szerelmes voltam, de végül beláttam, nem tartozunk egymáshoz, amit röpke 6 év után elég nehezen viseltem. De ahogy ezt felismertem, szinte már be is került az életembe a mostani Férjem. Ő iránta nem azt a lángoló szerelmet éreztem, de szerelmes lettem belé.
Fantasztikusan teltek a következő évek.Buliztunk, tanultunk, dolgoztunk, kirándultunk, amikor csak lehetett Együtt voltunk! Én elvégeztem még egy főiskolát, Ő befejezte az egyetemet…és eljött az idő, hogy tovább lépjünk.
Hazajöttünk a nászútról, bementem dolgozni és HOPP! X.Y. lépett be az ajtón. Első reakcióm: “De jó pasi!” Akkor még nem sejthettem, hogy ettől kicsivel másképp fogok róla beszélni. Mivel sűrűn találkoztunk a munka miatt, így egyre jobban megismertem. Régóta élt már akkor együtt a barátnőjével, szeremes nem volt, de szerette. Én szerelmes, friss házasként nagyon jó barátságot tudtam kialakítani Vele. Aztán fél évvel később kaptam tőle egy félreértehtő sms-t amit én poénnak vettem, és úgy is válaszoltam. De a következő sms-ből kiderült, ez nem volt poén a részéről. Gyorsan elhessegettem az egészet, de a kisördög ott búlkált!
Mit? Tetszem neki? Élettársa van! Házas vagyok! Mit akar? Semmit! Hülyül, ahogy szokott!
Soha nem törént köztünk több 2 puszinál azóta sem, és nem is lesz, így barátok lettünk, de…. DE!….
A Drágám nem az a típusú férfi, aki kiönti a szívét. Sőt! Ő némán szenved, nem szól semmit, agyal, feszült, aztán kitör! Ennek ellénére én ezzel együtt elfogadtam, és szeretem, de nem mondom, hogy nem idegesítő néha.
A Kicsi az ÉLETEM. Ő testesít meg számomra mindent ami JÓ! Hogy is beszélhetne egy Anya másként a Gyermekéről, mint felső fokban?! Milyen szerepet tölt be az életemben? Ő A MINDEN! A leg-leg mindenben! Nem tudom szavakkal leírni, mert nem is lehet, azt, amit Iránta érzek!
A barátaim, családom? Nos,Róluk nem szeretnék itt írni, ahogy a Naplómban sem, csak ami szükséges. Annyit elárulhatok, hogy nagyon szeretem Őket és nagyon jó a kapcsolatom mindenkivel.
Remélem ennyi elegendő támpont ahhoz, hogy érthető legyen minden Kedves Olvasómnak a Naplóm.
Az elejétől
2011 április 4. | Szerző: xanteen
A címe ennek a naplónak:
Csak Röviden
Merthogy túl hosszú lenne leírni az elmúlt 29 évet, így inkább az elmúlt 8 évet írom le.
Szóval a főiskola után bekerültem a Nagybetűs Életbe! Vége a buliknak, lazulásoknak, mehettem dolgozni. Szerelmes voltam, de végül beláttam, nem tartozunk egymáshoz, amit röpke 6 év után elég nehezen viseltem. De ahogy ezt felismertem, szinte már be is került az életembe a mostani Férjem. Ő iránta nem azt a lángoló szerelmet éreztem, de szerelmes lettem belé.
Fantasztikusan teltek a következő évek.Buliztunk, tanultunk, dolgoztunk, kirándultunk, amikor csak lehetett Együtt voltunk! Én elvégeztem még egy főiskolát, Ő befejezte az egyetemet…és eljött az idő, hogy tovább lépjünk.
Eljegyzés, összeköltözés, esküvő tervezés, esküvő, nászút…..minden-minden csodálatos volt! Élveztük a szerelmesek rózsaszín világát!
Hazajöttünk a nászútról, bementem dolgozni és HOPP! X.Y. lépett be az ajtón. Első reakcióm: “De jó pasi!” Akkor még nem sejthettem, hogy ettől kicsivel másképp fogok róla beszélni. Mivel sűrűn találkoztunk a munka miatt, így egyre jobban megismertem. Régóta élt már akkor együtt a barátnőjével, szeremes nem volt, de szerette. Én szerelmes, friss házasként nagyon jó barátságot tudtam kialakítani Vele. Aztán fél évvel később kaptam tőle egy félreértehtő sms-t amit én poénnak vettem, és úgy is válaszoltam. De a következő sms-ből kiderült, ez nem volt poén a részéről. Gyorsan elhessegettem az egészet, de a kisördög ott búlkált!
Mit? Tetszem neki? Élettársa van! Házas vagyok! Mit akar? Semmit! Hülyül, ahogy szokott!
Soha nem törént köztünk több 2 puszinál azóta sem, és nem is lesz, így barátok lettünk, de…. DE!….
A Drágám nem az a típusú férfi, aki kiönti a szívét. Sőt! Ő némán szenved, nem szól semmit, agyal, feszült, aztán kitör! Ennek ellénére én ezzel együtt elfogadtam, és szeretem, de nem mondom, hogy nem idegesítő néha.
A Kicsi az ÉLETEM. Ő testesít meg számomra mindent ami JÓ! Hogy is beszélhetne egy Anya másként a Gyermekéről, mint felső fokban?! Milyen szerepet tölt be az életemben? Ő A MINDEN! A leg-leg mindenben! Nem tudom szavakkal leírni, mert nem is lehet, azt, amit Iránta érzek!
A barátaim, családom? Nos,Róluk nem szeretnék itt írni, ahogy a Naplómban sem, csak ami szükséges. Annyit elárulhatok, hogy nagyon szeretem Őket és nagyon jó a kapcsolatom mindenkivel.
Remélem ennyi elegendő támpont ahhoz, hogy érthető legyen minden Kedves Olvasómnak a Naplóm.
Oldal ajánlása emailben
X